A Valóság
A szellemi síkok nem fizikaiak, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lennének képesek azokra a frekvenciákra kerülni. A fizikai sík szilárd és az elemek benne jól elkülöníthetők, ezért nehéz ebből az irányból elképzelni a szellemi síkokat. Talán azzal a hasonlattal vagyok a helyzethez a legközelebb, ha egy felhőhöz hasonlítom, amiből eső után lenn egy kis tó lesz. Ugyanúgy a része, csak más halmazállapotban. Ezen a példán továbbhaladva a probléma az, hogy kell a Nap, hogy ismét felhő lehessen, ám azt a felhő maga eltakarja.A megoldás kétféle lehet. Az első az, hogy megpróbáljuk a tavat gőzzé alakítani. A másik az, ha szerepet adunk a tónak és elfogadjuk a körforgás természetességét, azaz a párolgást és az esőt. Lefordítva vagy visszajuttatjuk a szellemi szférák 3D-be rekedt minden részét, vagy kidolgozzuk a jelenlétük szabályait és elfogadtatjuk velük azt. Mivel mindenki az első megoldáson kezdett dolgozni, én nekiültem a másodiknak. Ugyanis itt ütközik egymással két dolog. Az egyik az, hogy ez egy anomália, amit mint problémát meg kell oldani kontra azzal, hogy semmi sem történik véletlenül. Azon az állásponton vagyok, hogy ennek meg kellett történnie, ám a megvalósulása nyers. Az anomáliára nem problémaként, hanem lehetőségként kell tekinteni és nem a helyzetet kell visszacsinálni, hanem a nyers megvalósulást kell orvosolni.A dolgot egyszerre nehezíti és megkönnyíti az, hogy a tudomány még nincs azon a szinten, hogy képes legyen a spiritualitással együtt élni. Ugyanis a spirituális világ természetével teljesen ellentétesek a tudomány alapelvei, ám létezik egy közös halmaz, amit úgy hívnak, hogy hologram. Amiből a tudomány jelenlegi állása a hétköznapi valóság szintjén kimerül a 3D-s térhatású képek és a szórakoztatóipar eredményeiben. Van egy másik terület is, a kvantumfizika, ami szintén érintett, ám a kutatáshoz pénzre van szükség, ami csak akkor érkezik, ha az üzletileg megtérül. Így elég nehéz a valóság problémáival foglalkozni (amit bizonyít az, hogy eközben az üzleti érdek rombolja a bolygót és annak élővilágát, beleértve az embert is), ám olyan értelemben könnyebbség, hogy ha az ember egyedül kezd ennek neki, nem lesznek őt hátba szúró, a munkát folyton akadályozó kollégái, sem titoktartási szerződéseket lobogtató befektetők.Akik ugyanúgy megtalálhatók a spirituális oldalon is, csak máshogy nevezik magukat. Ezen az oldalon a pénzt úgy hívják, hogy energia, a tudósokat pedig úgy, hogy mesterek. A tudósokkal eddig nekem semmilyen összetűzésem nem volt, ugyanis a kutatási területemet ők el sem ismerik, ám a mesterekkel már igen. Akik egy dolog iránt rendkívül érdeklődők, ez pedig az energia, aminek elszívására már évszázados technikák alakultak ki. Ez a világ pont úgy része a mindennapoknak és pont úgy láthatatlan, mint a számítógépes hackelés. Ahol a kisember azért kisember, mert ez a hálózat már globális, sőt, azon is túllépő. Ennek a játéknak a szereplői hivatalosan nem léteznek, a tetteik sem léteznek, ezért felelősségre sem vonhatók. Legalábbis az új szabályok előtti időkben.Felvetődik a kérdés, hogy mi legyen. Feltáruljanak a mindennapok szintjén ezek a láthatatlan dolgok és figurák vagy sem? Ha feltárulnak, akkor a világ gyökeresen megváltozik, a tudomány pedig rákényszerül olyan dolgok elismerésére, amit nem tud megmagyarázni. Élő istenek jelennek meg, szuperhősök bukkannak fel, varázslók varázsolnak és egy csomó párhuzamos valóság hivatalosan is egyszerre létezik. A másik lehetőség az, hogy minden marad úgy, ahogy eddig volt, csak olyan szabályok jelennek meg, amik tisztességessé teszik ezt a játékot. Szerencsére nem kellett döntenem, mert kidolgoztam a Multiplex Vetítést, ahol mindenki olyan világban köt ki, amilyet szeretne (+ amilyet előre lefektetett szempontok szerint érdemel) és abban a környezetben indul neki a tapasztalatgyűjtésnek. Ám ha megnyílik egy csomó új pálya, az egyik felől mindenképp döntenem kell, ezért a továbbiakban csak erről fogok beszélni.Első dolog az idő. A világokat az élet tempója választja el egymástól. Ha gyors életet élsz, a világod a gyors életet élőkkel lesz tele. Azon túl, hogy szereted azt, hogy annyira rohansz, hogy semmire és senkire nincs időd, mindenképp érdemes elgondolkodnod arról, hogy miért is rohansz ennyire. Mi a nagy rohanás célja? Vajon a saját céljaidat, vagy mások álmait követed? Ugyanis akik nagy célokat álmodnak, azok ritkán szólnak arról, hogy mennyi munka van vele, mert sokkal egyszerűbb az, ha azokat mások végzik el. Tulajdonképp így is alakult ki a civilizáció. Ahol akár korszakokon át meghatározó lehet az, ki mekkorát mert álmodni és életeken át az, el mertél-e indulni a felé vezető úton. Ha csak álmodsz, ahhoz nem jó a gyors élet, ha gyors életet élsz, ritkán tudsz nagyot álmodni. A helyes tempó az, ahol képes lehetsz összehangolni magadban az álom és a valóság frekvenciáit (= megvalósítani az álmaid).Minden az elmében dől el, amit két dolog befolyásol a félelmeiden túl. Mit tudsz és hiszel a világról. A valóság, amiben élsz is ezeket tükrözi neked vissza. Te egy olyan világban élsz, amit az agyad racionális féltekéje vetít neked, ezt hívjuk objektív valóságnak. Ebben az objektív valóságban az élet akkor vált irigylésre méltóvá, amikor megjelentek azok a találmányok, amik meghatározzák a modern világot. Könnyen lehet, hogy ez a mai valóság nem más, mint az ezt megelőző korok álmainak halmaza. Mosógép, mosogatógép, porszívó, hűtőszekrény, fagyasztó, autó, vonat, repülő. Televízió, internet, játékkonzol, számítógép, mobiltelefon, mesterséges intelligencia. Amiket a tudomány tett le eléd az asztalra.Vannak ennek a világnak hibái? Vannak. Keresed életed célját? Amíg meg nem találod, addig is el tudod magad értelmes célokkal foglalni, ha elkezded ezeket a hibákat kijavítani magadban. Ez egy hologram, ami reagálni fog erre, ahogy reagált a régi korok álmaira. Sokan mondják, hogy a fogyasztói társadalom rossz, de nem gondolnak bele abba, vajon tetszene-e nekik az alternatíva. Kritikát megfogalmazni a világ legkönnyebb dolga, építő-alkotó szellemű kritikát megfogalmazni már nehezebb, ám ami a legnehezebb az, ha megoldási alternatívákat teszel le mellé az asztalra. Valójában a fogyasztói társadalommal a legnagyobb baj az, hogy könnyű benne ragaszkodni a tárgyakhoz. Megoldása egyszerű, egyik se legyen olyan fontos, hogy ribanc legyél miatta.A következő dolog az értékrend. Fejlettségét két úton lehet megszerezni. Intelligenciával és megtapasztalással.
